csibe élete

 Egy kicsit elhamarkodtam az előző bejegyzésben, hogy nem lesz szükség szakrendelésre. Tegnap olyan elviselhetetlen fájdalmaim voltak, hogy muszáj volt bemennem. Kaptam egy csinos kis gézlapot a fülembe, feltuningolva antibiotikumos kenőccsel, + szájon át szedendő antibiotikumot, + még jó erős fájdalom csillapítót. Ma ismét vissza kellett mennem a gézt cserélni. Tele volt váladékkal a fülem, le kellett szívni, újabb géz. Holnap már kivehetem itthon, és néhány napig csak fülcseppel kell kezelni. Remélem, rendbe jön, mert ahogy a fájdalom csillapító hatása múlik, iszonyúan szenvedek. Azt meg kifejezettem rossz, hogy alig hallok. Az egyik fülemre ugye egyáltalán nem, illetve csak susogást, zúgást. Evés közben meg visszhangzik, ahogy rágok. De a legrosszabb, hogy tegnap a két kicsivel hazafelé jövet, nagyon nehéz volt közlekedni, nem hallottam az autókat, nem hallottam, hogy lépkednek-e még mögöttem, az egyik előre ment a másik lemaradt, és nem hallottam, hogy mit mondanak. Nagyon rossz lehet, ha valaki nem hall egyáltalán, eddig nem is gondoltam volna…

 Hát 34 évig elkerült, de most a szülinapomra kaptam egyet. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen fájdalommal jár. Majd meg őrültem, azt gondoltam, inkább szülnék még 2x, mint ez. Holnap fel akartam keresni a fül orr gégészetet, de ma este, megjelent a nővérem, és volt olyan rendes, hogy bevitt az ügyeletre. Kaptam fülcseppet, meg gyógyszert, és máris jobban érzem magam, a lázam lement, és tudok rágni, így aztán ettem is végre.Ha holnap délig nem javul, akkor mennem kell szakrendelésre, de egyenlőre úgy néz ki, hogy erre nem lesz szükség. Már aggódtam, hogy mi lesz a karácsonyi előkészületekkel, ilyenkor már a sütiket szoktam sütni. Most meg a takarítás sehol sem tart, és a dekorálás is félbemaradt. Holnap dolgozom, de holnap után aztán…

 Ez is elment, szépen, csendben, eggyel megint öregebb lettem…

Ezt alkottam a bölcsis gondozó néninek. A virágokat a gyerekek színezték ki, a többi az én munkám.

 Ami azt illeti, régen írtam, de mentségemre legyen mondva, nem nagyon van időm (mi lenne velem, ha teljes munkaidős állásom lenne).

A gyerekek jól vannak, Dani ma kirándulni ment, az egészségnap alkalmából ingyen mehettek vonattal. Pestre mennek az osztálytársaival, tanári kísérettel, és bár nem nagyon van köze az egészséghez, megnézik a budai várat, és a Csodák Palotáját, valamint szabadidőben a Mamutba mennek. Ennek nem nagyon örülök, mert nem vagyunk igazán plázázósak, és a gyerekeket sem erre neveljük, de neki is kell egy kis szabadság, rengeteg a teher rajta, sokat kell tanulnia, ráadásul ez az év már számít a továbbtanulásnál is. Edzeni is jár, továbbra sem hagyott alább  a lelkesedése, aminek nagyon örülök.

Bence is nagycsoportos már, még nem megy ugyan jövőre iskolába, szeretném, ha maradna egy évet. Jövőre Szofi is odajár az ő csoportjába, így a kicsi lánynak is könnyebb lesz talán (meg nekem is, mivel csak egy helyre kell futni reggelente).

Ma az egyetemen megint  véradás lesz. Mivel a párom ma nem tud jönni, így anyuval megyek.

Ezen kívül megint alkotok valamit. A bölcsiben az egyik gondozónéni tavasszal anyai örömök elé néz, és már csak ebben a hónapban dolgozik. Én meg azt gondoltam, hogy adhatnának neki valamit, ami személyre szóló ajándék, és nem kerül lehetőleg semmibe. Majd ha kész lesz, teszek fel róla képet!

 Sikerült Szofinak teljesen leszokni a pelusról, nagyon ügyesen ül a bilire, ha valami elintézni valója van. Már éjszakára sem kell neki, eddig 4-ből 3x megúsztuk a lepedőcserét. Azt hiszem jól haladunk.

Voltunk állatkertben is, csak a kicsi lánnyal, míg a fiaink a nagynénjükkel kalandparkban jártak. Az állatkerti fényképeket felteszem, a kalandparkról is remélem kapok majd.

 Azt hiszem szépen haladunk. Végre is itt az ideje, hogy ne pelenkára költsük a fél fizetésünket. Van még 2 hét a bölcsi kezdésig, addig jó lenne leszokni róla teljesen. Persze  éjszaka még csomagolva van, de napközben már bugyi, vagy semmi, itthon legalábbis. Ma már a nagydolog is a bilibe sikerült, és a szőnyeget is csak egyszer locsoltuk meg. Holnaptól kipróbáljuk, hogy  a játszótéren is működik-e a dolog. Bár ellene vagyok az ott pisiltetésnek, majd sietünk egy közeli bokor alá, ha lehet…

Maminak kicsit késve ugyan, de megtartottuk a szülinapját. Szegény eléggé nagyot hall már, úgyhogy nem nagyon tudtunk vele beszélgetni, de azért örült.

képekben:

Bence ma délután azzal az ötletel állt elő, hogy alkossunk valamit. Én kapható vagyok az ilyen dolgokra, de eléggé kifogytam a cuccaimból, így kitaláltuk, hogy készítünk az ablakokra pillangókat. Kivágtam, és ki is festettük őket, éjjel száradnak, holnap meg ráragasztjuk őket kartonra, és mehetnek az erkélyajtója. Persze előbb azt hiszem, megpucolom, mert igen koszos…

Szofi is segített, mondjuk ő nem pillangót festett, hanem csak papírra pingált, addig, amíg át nem áztatta, aztán elázott az alatta lévő újság is, és az asztalt is bemázolta angyalom. Még jó, hogy a tempera lemosható…

És akkor képekben, a végeredményt majd ha kész lesz, de sikerült az elmélyült munkát megörökítenem… 

 Drága nagymamám! Sok boldogságot kívánok neked ezen a szép napon, és további jó egészséget! Remélem, még sokszor elmondhatom ezt neked!