csibe élete

Ma ismét aktuális a véradás, már régen voltunk, azt hiszem áprilisbabn, úgyhogy mehetünk. Mivel Utcazene fesztivál van a városban, így oda települt ki  a véradó állomás. Mama vigyáz a picikre, mi meg jótékonykodunk egyet. És itt fel is hívnám mindenki figyelmét, hogy aki teheti, menjen, nem fáj, hamar megvan, és van akinek az élete múlik a mi segítségünkön.

 Nem tudom, említettem-e már, de mi egy iszonyú panelház 7. emeletén lakunk. Bár közel van a Balaton, mivel nincs kocsink, nem sűrűn jutunk le oda. Busszal nem szeretek ennyi gyerekkel utazni, tömeg van, meleg, stb. Viszont be vagyunk szorulva a 4 fal közé, ilyen hőségben nem lehet játszótérre menni. Tegnap hirtelen felindulásból vettem egy kis felfújható medencét, inkább pancsoló, de pont kifér az erkélyre, és a kicsik imádják. Langyi vízzel feltöltöm(na jó meghordom vödörrel, nesze neked gerincsérv:) ), és aztán csak pancsilkonak benne. Kiszállnak, esznek fagyit, beszállnak, kiszállnak esznek valamit, beszálnak. Ha szépen megkérnek, sütök majd lángost is, és a telken lesz lassan csöveskukorica, hát mi hiányozhat még? Én pedig kihasználva, hogy ilyenkor mellettük kell lennem, már túl vagyok egy pedikűrön, egy manikűrön, és néhány keresztrejtvényen…

Nyaralni az idén nem tudunk, remélem, jövőre összejön valami…

http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/kicsilanyom-szofi-szaval-gyerek-lawSsNK0fEiQgSGH

Igazi kincsre leltem az egyik antikváriumban!

Benedek Elek: Többsincs kirányfi

Gyermekkorom legszebb meséi elérhető áron, és jó állapotban. Azt hiszem, én jobban várom ma az esti mesét, mint a gyerekek 🙂 

Ma délelőtt a bölcsiben voltunk, egy kis családi napon. Apa persze dolgozik, úgyhogy nem jött velünk, és a nagyfiam sem, úgyhogy csak én vittem a piciket. Jól érezték magukat voltak nekik feladatok, versenyek. Nagyon ügyesek voltak, volt futóverseny, ez párosával is összekötözött lábbal, motoros verseny, lehetett keresni eldugott papírhajókat, és repülőket, és volt kapurarúgás focilabdákkal. A kapu az udvaron álló kisház volt, aminek kicsi ajtaja van. Apukák rúghattak, mi ennek hiányában Bencében bíztunk, de nagyon, és sok apukát meghazuttolva, ötből háromszor bele is talált. Nagyon büszke voltam rá. A kicsik még nem nagyon értették a dolgokat, de a testvérek, és  szülők gyűjtögették rendesen a korongokat.  A végén pedig jutalomosztás volt, persze nem számított, ki mennnyi pontot gyűjtött, mindenki kapott ajándékot, sőt még maradt is a végén, húzhattak a gyerekek zsákbamacskát, és a legvégén még énekelni, vagy verset mondani is lehetett plussz ajándékokért. Szóval jól éreztük magunkat, csak apa hiányzott…

Már rég jártam erre, és van némi változás az életünkben. A férjecském új munkahelyet talált magának, a jövő héten már ott kezd. Vége a 12 órás munkaidőnek, a sok hétvégi munkavégzésnek. Kevesebb munka, több pénz, többet lesz itthon, velünk. Már tervezgettük a gyerekekkel a nyári programokat, mivel nyaralásra nem futja, szeretnénk kirándulni menni, vonattal is, szalonnasütögetésre, állatkertbe, várat nézni, és ha az idő engedi, néhányszor a Balatonra. Meglátjuk mi sül ki belőle.

Egyenlőra ami biztos, jövő héten megyek a reumathológiára, mert kibírhatatlanul fáj a derekam, biztos mehetek fizikoterápiára, és remélem, gyógytornára is. Túl sokat nem várok ettől, mivel a folymatot visszafordítani nem lehet, de remélem, csökken a fájdalmam. Aztán lehet, hogy egy csontkovácsot is felkeresek… 

Gyerekek jól vannak, Daninak szuper bizonyítványa lett, a kicsik még járnak bölcsibe, oviba, de nem mennek egész nyárom, talán csak két hétig még, de egyenlőre semmi sem biztos, majd meglátjuk.

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de utálom a reggleket. Kezdve a korán keléstől, aztán a gyerekek kikönyörgését az ágyból (hihetetlen érzékük van hozzá, hogy hétvégén fél 7-kor felkeljenek 🙂 ). Aztán a menjetek pisilni, kakilni, fogat mosni, öltüzzünk, menjük, induljunk már. És az út sem egyszerű, meg kell állni minden fűszálnál, meg kell csodálni minden sétáló, pisilő, kakiló kutyust, az összes szembejövő buszt. Aztán mikor beérünk a bölcsibe, később az oviba, akkor a gyere már öltözni kezdődik előlről..

És mégis… a puszik, az ölelések, amiket elköszönéskor kapok, és az a kitörő öröm, amikor délután értük megyek. Kárpótol mindenért. Azt hiszem, mégiscsak szeretem a reggeleket… 

 …kész vagyunk, ami nincs kész, az sajna nem rajtunk múlott, hanem egy asztaloson, aki nem készült még el azzal amire megkértük. Már bánom, hogy nem álltuk neki annak is saját magunk, de remélem, a jövő héten az is meglesz.

A gyerekek ágya fölött helyztem el dekorációkat, és a mienk fölött is. A kivitelezés az enyém a férjem némi segítségével, de az ötletek nem saját kútfőből származnak, a neten, iletve újságokban találtam a képeket. Kivéve a háló dekorációját, amit az ágytakarónk ihletett. Akkor a képek:

Szofié:

Bencikémé:

Danié:

És a miénk:

 Megyeget a festés, de sok aprólékos munka ven vele, így csak lassacskán. Ma a hálószoba kész lesz majdnem, talán este elkezdhetem a mintákat is festeni a falra. Az ágyunk fölött pillangók lesznek. Szeretem a pillangókat, az ágytakarónk is pillangós. A szoba színe nem pont olyan lett, amilyet elképzeltem, de elég nehéz kikeverni a színt, viszont így is tetszik, úgyhogy nincs baj. Délután a picik nem lesznek itthon, úgyhogy nagyobb lendülettel tudok én is besegíteni, mert ha itthon vannak, úgy nehezebb…

Belefogtunk a szobák festésébe, már nagyon kellett, és ez a közös munka remélem, egy kicsit közelebb hoz minket egymáshoz…