időhiány

 Nagyon rég volt már időm írni. Megkezdődött a nyári szünet, és minden szabad percemet a gyerekekkel töltöm. Bence megtanult pótkerék nélkül biciklizni,  továbbá kiesett az első tejfoga is. Szofi is nagylány már, ősszel óvodába megy. Egyre inkább próbálja  a saját akaratát érvényesíteni. Daninak jó lett a bizonyítványa, őszintén szólva én sosem tanultam ilyen jól, mint ő. Nagyon büszke vagyok rá. Nem egyszerű ez a kamaszkor, neki sem, és nekünk, szülőknek sem, de igyekszünk nagyon, sokat beszélgetünk vele, és nagy öröm számunkra, hogy őszinte tud velünk lenni, és ha valamire kíváncsi, bizalommal fordul hozzánk, legyen szó bármilyen kényes témáról is. Most nyugi van itthon, a gyerekek az nagyapjuknál vannak szerdáig. Csütörtökön meg a mamához megy a két kicsi, a jövő hetet pedig mindhárman a nővéremnél töltik. Nekik ez a nyaralás most, de ez is több, mint a semmi. Ha minden igaz, és nekünk is összejön, akkor mi is elmegyünk egy kicsit, na nem messzire, és csak 3-4 napra, kettesben. Erre már 14 éve várunk. Az augusztus meg úgy alakul, hogy a férjem külföldön lesz 2 hetet dolgozni megy, nem nyaralni, de nem tudom, mit csinálunk majd nélküle. Szofival nem lesz egyszerű, neki apa a szerelme (viszont is). Majd csak megoldjuk valahogy. Kihasználva, hogy nincsenek itthon a gyerekek, apa nekiállt festegetni, ráfért már az ajtókra.