külön alvás

 Nem tudom, írtam már erről, de nálunk mindig az volt a szokás, hogy a gyerekek velünk aludtak. Na persze nem a nagy fiamra gondolok, bár iskolás koráig ő is a mi ágyunkat koptatta. A két kicsi viszont esténként automatikusan a mi ágyunkban helyezkedett el. Viszont bármilyen nagy is az ágyunk, ez már kezdett kényelmetlen lenni, Így aztán döntöttünk, és karácsony után elkezdtük a külön ágyba/szobába való szoktatást. Bencével simán ment a dolog, az elmúlt 1,5 hónapban kétszer jött át hozzánk éjjel(ennek én örültem a legjobban). Szofi az elején nem találta a helyét, nem akart egyedül elaludni, hol a Bence, hol Dani, hol  a mi ágyunkban aludt el, vagy éppen a földön, ha úgy tartotta kedve. Mindig betettük az ágyába, hogy meg szokja, és el is értük, amit szerettünk volna. Most már nagyon ügyesen elalszik este a saját ágyában, és 90%-ban reggelig ott is marad. Néha megjelenik éllej az ágyunk lábánál, ilyenkor aztán jön, bújik, és meg érezhetem az illatát, a kis puha bőrét, imádom. Örülök, hogy így vették ezt a feladatot, bár én még nehezen barátkozom meg a gondolattal, hogy nincsenek velünk, de ez így van jó, tudom, mindenkinek jobb így, ők is mi is jobban alszunk, pihentebben ébredünk, ami az utolsó 13 évben nem nagyon volt így.

És a végére még egy jó hír! Szofi mégsem maradt le a bölcsis farsangról, a sok hiányzó, beteg gyerek miatt eltolták egy héttel, így aztán gyógyultam majd ő is részt vehet rajta!