Szerelmem holnap ismét hazajön. Megint csak egy hétvégére, de én már ezt is nagyon várom. Két hét túl hosszú idő nekem. Egyet még könnyedén vennék, de kettő sok. Az első héten péntekig minden rendben van. De hétvégére általában eltörik a mécses. Ez ki is tart egészen keddig, utána már ragyog nekem a nap, visszaszámolom a napokat, és ez ad erőt péntekig. Valahogy úgy érzem magam, mint kamasz lány koromban, mikor a hétvégi randit vártam. És pontosan úgy is készülődök rá. Régen foglalkoztam ennyit magammal, mint mostanában…Még a fogyókúrába is belelendültem, pedig az nálam igencsak nyögve nyelős.
Jó, hogy van internet náluk is, bár kissé akadozik, de azért tudunk minden nap csetelni, van, hogy kétszer is. Ezek a beszélgetések teljesen mások, mint amit itthon szoktunk. El sem hiszem, de flörtölni szoktunk egymással. Pedig a páromra nem jellemző az ilyesmi, most egy egészen új oldalát látom.
Van egy mondás, mi szerint a távolság az erős kapcsolatot még erősebbé, a gyengét még gyengébbé teszi. Eddig is hittem ebben, nem kérdés, de most a saját bőrömön tapasztalom meg, mennyire igaz. Rég voltam már ennyire szerelmes belé. A magam nevében nyilatkozom csak bár ő is így érez remélem, de Ő nehezen tudja ezt kimutatni. Ám lényegesen könnyebben, mint néhány évvel ezelőtt…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: