Nincs cím megadva

 Azt hiszem, látszik a blogon, hogy nem unatkoztam a nyári szünetben. Nem vagyunk éppen most sem a legjobb formában. Hogy mit is mondjak: egyedülálló anya lettem. Szerencsére nem örökre, csak átmenetileg. Gyermekeim apja külföldre kényszerült dolgozni, mivel a cég itthoni üzeme sajnálatos módon leégett… Nem egy leányálom ez így, csak kéthetente tud hazajönni, hét végére. Az első két hét maga volt a pokol, rengeteget sírtam, nem volt könnyű. Szofit egyedül kísértem az első napján oviba. Nem mintha nagyon megrázta volna  a dolog, de azért jobb lett volna, ha apa is velünk van… Azt sajnos nem tudjuk, meddig tart majd ez az állapot, de legalább most már nem sírtam, amikor visszament…